Kosztolányi Dezső

Vázlat

Utállak étel, melyet megzabálok,
utállak condra, melyet viselek.

Téged szolgállak keshedő ebédem,
téged urallak foszladó ruhám.

Vagyok az ostoba anyag cselédje,
ki úr voltam a szellemek fölött.

Az életem már régen másoké lett,
s most másoké lett az én ételem.

Rabságomnak ki látja végre végét?
S ki látja meggyalázott arcomat?

Jaj énnekem, mert mérgez a falat már,
és fojtogat koldusi köntösöm.

1927