Kosztolányi Dezső

Viszontlátás

Hányszor gondoltam téli éjjel
     Ha sirtam, mit csinál a tenger?
Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél.
     És küzködöm a fergeteggel.

Most itt vagyok. És sírva nézem,
     Hogy búg a szél a kékes áron.
Egy lány nevét dobtam beléje,
     Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom?

De nincs sehol. Hol is keressem?
     Köd, tél, habok gyászindulója.
Pedig de sokszor megsirattam
     E nyári álmomat azóta.

Fejem a hullámokba fúrom,
     Felkotrom a sötét fenéket.
Csak víz. Örök víz. Változatlan.
     Hát arcom lett csupán fehérebb?

Más semmi? Mindhiába. Vége.
     Hullám moraj már a szerelmünk.
Húzzuk szemünkre kalapunkat.
     Föl a fejet. Szépen. Temessünk.