Kosztolányi Dezső

Vizek, vizek...

Vizek, vizek:
zengjétek szörnyű bánatom,
vigyétek a gyászhírt tovább csak,
a mormoló nagy óceánnak,
hogy éget a könny, fájdalom...
vizek, örök vizek!

Hegyek, hegyek:
ti büszke sziklapaloták,
kecsegjen az erdőtök orma
nagy búm alatt, szörnyen csikorgva,
míg sorvadok magam tovább...
Hegyek, örök hegyek!

Tüzek, tüzek:
kerengő gömbök, lángfolyók,
szikrázzatok, s a kormos űrbe
írjátok a búmat letűnve,
mert eltűnök, mint a homok...
Tüzek, örök tüzek!