Madách Imre

A leány és a rózsa

Virágágyak között
A kis leányka áll,
Nyiló bimbócskaként
Hajnal sugárinál.

S mig kedvvel énekel,
Hó ujjai alatt -
Virág, virág után
Lesz hulló áldozat.

S a rózsa szól: ne bánts,
Élvezz, itt díszlek én,
Eldobsz, ha hervadok
Keblednek melegén.

De a lány csak mosolyg,
Hévvel utána nyúl,
A rózsa eltörik,
És harmatkönnye hull.

A kor rohan, virúl
Ismét a rózsatő,
Ismét ott áll a lány,
De halvány, szenvedő.

Rablott rózsája tán
Ott hervad arcain,
A harmat ott ragyog
Veres szemhéjain.

"Hej rózsa csak virulj;
Én meg nem fosztalak,
Hogy csókold keblemet
Aztán eldobjalak.

Mint fájhatott sebed,
Csak mostan érezem -
S mint néked, uj tavasz
Jaj, nem virul nekem!"