Madách Imre

Önmegtagadás

Ha csillag volnék Isten trónja mellett,
Mégis csak e porföldre szállanék,
Itt nyílna nékem a boldogság benned,
Minőt számomra mást nem ád az ég.

Ha éden kertének lennék virága,
S rideg lakásod lenne pusztaság,
Vagy vélem jőne éden illatárja,
Vagy hervadnék veled, mint sírvirág.

Körödbe helyze végzetem szeszélye.
S önakarat, ím, számüzésbe visz,
Birásodért ki édenről letenne,
Nyugalmadért elhagy még téged is.