Madách Imre

Téli dal

Ah, százszor jobban imádnám
A természetet,
Ő ha hintne szép szemével
Arra életet.
Tóth Lőrincz

Ha mord borúba fúl a nap
Lehúnyva gyász egén;
Setét enyészet áll elő
E földnek éjjelén!

Kiholt az élet, és gyönyör
Vidító éneke,
S a hervadó világi kör,
Gyászolva bús bele.

S ha elborult szüm éjjelén
Kiholt az éltsugár,
Ha szűmben érztem egy sötét
Temetkezést talál:

Dalom reménye elrezeg,
S dalomba fájdalom;
Egy elveszett tavasz felett
A néma sírokon!

A föld tavassza visszatér,
S ujúlva oly dicső!
Éltem tavassza nem derűl
Rideg örökre ő!

Szivem virágit nem hozá
Az éltető tavasz!
Keservem árja hullt reá,
A sír virága az.