Móricz Zsigmond

FARSANG VÉGÉN

Régen,
Egyszer a
Réten,
Farsang
Végen
Találkozott
Két farkas egymással,
Kezet fogtak
Nagy barátkozással:

- Szervusz öreg pajtás!
- Nem szervusz most pajtás!
- Ugyan miért pajtás?
- Mert bort ittam pajtás!
- Az jó pajtás,
- Nem jó pajtás.
- Mér pajtás?
- Mert megvertek
Eldöngettek
Miatta jó pajtás!
- Az rossz pajtás!
- Nem rossz pajtás!
- Mér pajtás?
- Mert legalább
Farsangoltam,
Süteménnyel
Pecsenyével
Torkig laktam,
Lakodalomba
Nagy vigalomba
Kedvemre mulattam!
- Az jó pajtás,
- Nem jó pajtás
- Mér pajtás?
- Hej mert annál többen
Lazsnakoltak engem
Mikor részegen
Nótába kezdtem:
Óóó!
Bóóó!
Édes-kedves pajtás!
- Az rossz pajtás!
- Nem rossz pajtás!
- Mér pajtás?
Azért, mer ládd
Igy legalább
A farkas már tudja,
Hogy huncut a kutya:
Az csalt oda!
- Az jó pajtás!
- Nem jó pajtás!
- Mér pajtás?
- Mert bőrömön
Nem nagy öröm
Hogy ujra tanultam,
Amit ugyis tudtam!
- Az rossz pajtás!
- Nem rossz pajtás!
- Mér pajtás?
- Mert legalább
Ha megvertek,
Megvertek,
De legalább
Ettem-ittam
Eleget.
Még mostan is dalolhatnék,
Fütyülhetnék, táncolhatnék!
Ugyám pajtás!
- Akkor sebaj!
- Sebaj pajtás!

A két farkas kezet fogott
S jobbra-balra eltávozott.