Móricz Zsigmond

RÓKA KOMA DOKTORSÁGA

Róka koma éhes hassal
Vadkörtefa alatt hasal.
Hallgatja, hallgatja
Bús gili búgását,
De még keserübben
Éh gyomra korgását.
Hanem végre egyet gondol
S felszól: Gili, ne dorombolj!
Magam is dalolok ilyet,
Vagy vígat fujj, vagy semilyet.
Szól a gili síró szóval:
- Beteg szegény feleségem,
Nem szolgálhatok most jóval.

- Beteg szegény? Hál' istennek,
Nagyon örülök én ennek.
Hogyne örülnék, hogy tudom,
Doktor vagyok, meggyógyítom!
- Róka bátya, isten áldja,
Kend a szegény jó barátja...
- No csak semmi szószapora,
Hanem hamar a dologra.
- Hókusz-pókusz! - így a róka,
Csupa móka a mondóka.
Járja, fújja, súgja, búgja,
Ravasz kutya ugyan tudja!

Mikor aztán alig bírja,
Komoly képpel csak kiszúrja:
- Hol van az orvoslás díja?
- Mit fizessek? semmim sincsen!
- Ohó, az nem úgy megy, kincsem.
Én sem kaptam ingyen,
Én sem adom ingyen.
A tudomány méregdrága,
Ez viszen a másvilágra!
Fizetésért mindent,
Ingyen csak a bolond járja.
- Jaj, nem tudok én fizetni,
Fiaimnak sincs mit enni.
- Hát dobd le egy fiad szentem,
Vagy mindet megeszem menten.
Ásó lábam fád kiássa,
Fűrész farkam ki is vágja,
Éles fogam csontjuk rágja.

Mit csináljon szegény gili,
Sírva-ríva csak leveti.
Róka vígan elmegyen,
Másnap ujra megjelen.
S szívszakasztó búra,
Gilit eszik ujra.
Hármat sirat a gili már,
Meghallja a szennyes agár.

- Gili, gili, mi a bajod?
- Oda vagyok, majd meghalok.
Róka doktor fizetésül,
Sorra megesz gyerekestül.
Ásó lába fám kiássa,
Fűrész farka le is vágja,
Éles foga csontom rágja, -
Három fiam élte bánja.

- Jaj te bolond, te oktalan,
Hogy lehetsz ily boldogtalan?
Többet fiad le ne lökjed,
Annak a rossz kutya dögnek.
Hiszen neked úgysem árthat:
Mondjad máskor: "No csak vágjad!"
Hej! becsület nincs azon!
Nem viszi el szárazon!...
Fészked alá ide fekszem,
Falevéllel fedj be engem.
Megfizetem orvoslását,
Nem kivánja többet mását.

Nemsokára jön a róka,
A szájában a mondóka.
- Ásó lábam fádat ássa,
Fűrész farkam ki is vágja,
Éles fogam csontod rágja...
Gili madár az ág hegyén,
Bezzeg mostan hetyke legény.
Lekiáltja: No csak vágjad!
Hogyha arra kedved támad!

Róka koma nagyot néz,
Mi a neved? nagy vitéz!
De bölcs lettél im egyszerre!
Ki tanított téged erre?
De akárki, de akármi,
Nem jó lesz vélem packázni!
... Sétálni visz úri kedvem,
Ha visszahoz utam engem,
Lent legyen egy rongyos kölyök,
Mert a fáját! dühbe jövök.

Uri kedvvel tova sétál,
Egy-kettőre ujra itt áll.
S szólni sem kell, ninini!
Ott lenn mozog valami.
Róka doktor hunyorit:
A kis madár mozog itt!
- Megbocsátok, gili testvér,
Bár az elébb megsértettél.
Meggondoltad magadat,
Ledobtad a fiadat?...
Holnap is csak legyen itt,
Hiába ne haragits!...
Hamm! benn van már a kis gili,
Róka koma nyeli, nyeli...
Hanem jajj!
Nagy a baj!
Róka doktor csuklik, haj!
Soha ilyen madarat,
A ki ilyen nagy darab!
A gilice hogy megnő,
Farkká nyulik, - mi a kő!
S a farkán van az agár,
Róka koma - ez a kár!