Petőfi Sándor

AZ VOLT A NAGY, NAGY MUNKA...

Az volt a nagy, nagy munka,
Kicsiny kis feleség,
Mig megszereztelek, míg
Veled eljöheték.

Ha ilyen drága volna
Minden háznál a lyány.
Be kevés pap híznék meg
Az esketés diján.

Igaz, hogy ily leány nem
Minden bokorban nő,
S uramfia: poéta,
Rongyos poéta-vő!

Meg is tevé dicsően
A hat-vágás apád,
Hogy ily isten-csapástól
Menekjék a család.

És amidőn hiába
Volt minden izzadás,
S ég, föld dacára meglett
Az asszony-elhozás:

Eltört ugyan az útban
Kocsinknak kereke,
De nem hiszem, hogy a nagy
Áldás-súly törte le.

Azon áldásnak súlya,
Amellyel engemet
Ipam s napam magoktól
Eleresztettenek.

Azon az egyen most is
Csodálkozom nagyon,
Hogy az ajtón jövék ki
És nem az ablakon.

Mért is nem dobtak itt ki?
Tűrném a többivel;
A sok közt e kis tréfa
Nem is tűnt volna fel.

Koltó, 1847. október