Petőfi Sándor

BÚCSU KUNSZENTMIKLÓSTÓL

Szól a kakas innen-onnan
Viradóra.
Kivígadtunk, takarodjunk
Nyugovóra.
Hej, ennek a mai napnak
Nagy az ára...
T'om: sokáig fáj belé a -
Fáj belé a kezem szára.

Fáj az én jobbkezem szára
Véghetetlen,
Mert nagyon sok telt palackot
Emelgettem.
De ha fáj is a karom, tán
Utójára
Fölbirom még e palackot -
E palackot... bucsuzásra.

Ki veled, bor, ki veled, bor,
Az üvegből!
Telesírom könnyeimmel
Két szememből;
De magam sem tudom én, hogy
Majd az benne
Fájdalomnak vagy örömnek -
Vagy örömnek lesz-e könnye?

Mostanában a keblemnek
Megtelése
Fájdalomnak és örömnek
Vegyülése.
Az örömem onnan ered,
Mert itt voltam;
El kell mennem: innen ered -
Innen ered a fájdalmam.

Kiskunsági Szentmiklósnak
Ifju népe!
Benyitottál a szivemnek
Közepébe;
Hej, pedig e szivközép, ez
Szentek szente,
Nem sok ember fordult meg még -
Fordult meg még eddig benne.

De kinek meg helyet adtam
Egyszer itt benn,
Az ugyan ki soha többé
Nem megy innen.
Ezután úgy nézzetek hát
A szemembe:
Rabok vagytok mindörökre -
Mindörökre a szivembe'!

Hát közöttetek, ha újra
Visszatérek,
Lesz emléke e barátság
Ünnepének?
Ünnep volt ez, a barátság
Szép ünnepje,
Nem is hiszem, hogy valaki -
Hogy valaki elfeledje.

Mostanáig itt vígadtunk
Tennap déltül,
Nem csoda hát, ha kissé a
Fejem szédül...
De azért jól tudom ám, hogy
Mit miveltünk?
Ettünk, ittunk, táncot jártunk -
Táncot jártunk, énekeltünk.

Ilyen a magyar mulatság,
Már hiába!
Ha iszik, hát jár a nyelve,
Jár a lába.
Hej, csak oly gyors lenne honja
Haladása,
Mint lábának, hogyha táncol -
Hogyha táncol, a mozgása!

Hanem hiszen száz szónak is
Egy a vége:
Legyen rajtatok, barátim,
Áldás, béke.
Legyen oly vig mindhalálig
A pályátok,
Amily vígak valamennyin -
Valamennyin ma valátok!

... Hej ha volna ősz; elszállna
Már a gólya;
Mennék én is már, ha még egy
Szóm nem vóna.
Kimondjam-e vagy ne mondjam?
Eh, kimondom;
Mit szóltok rá, mit nem szóltok -
Mit nem szóltok, semmi gondom.

Amott virít Szentmiklósnak
Egy rózsája...
Hej csak soha ne is néztem
Volna rája!
Vagy ha már megbűvölt édes
Arculatja:
Hadd lennék én, aki őtet -
Aki őtet leszakasztja!

Kunszentmiklós, 1845. június 23.