Petőfi Sándor

NINCS JOGOM, HOGY...

Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,
Mert hiszen nem is vagy még enyém;
Néha mégis szerelemféltés, e
Legborzasztóbb mennykő üt belém.

Elsötétül a világ ilyenkor...
Elsötétül? nem, sőt meggyulad...
Végitélet van... az alkotó az
Angyalokkal trombitát fuvat.

Harsog az arkangyal trombitája...
Agyvelőm reng... szerteszét szakad...
Mert reám igy dörg le az itélet:
A te sorsod örök kárhozat!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között