Pilinszky János

Akvárium

Nővérem az akváriumban behuzódik a moszatok közé. Éjjel-nappal keressük, hol van, nénéi, gyerekei, unokája keressük a nyálkás és idegen lomb-levél sírban-temetőben. Ágyán kuporog. Törmelék. Remeg. Fölébred. Fölriad. Rágyújt. Beszél. Hozzánk szól. Senkihez. Ahogy egy halmadár uszonyait verdesi, tördeli: remeg és lüktet. Halmadár szeme nem a szemünket keresgéli, csak lukakat fúr. Nem számít, hogy hova, csak luk legyen, bárkiben, bármiben, ellenünk, ellenem, maga ellen, luk, bármi áron.