Pilinszky János

Kikötőben

Most minden festék, látszat, porladó, szívemre porzó csendes hó, halál, csak egy való van, síró, görbe szám és ködbe néző két ködös szemem. Hajóra szálltál: voltál, nem leszel, az ellenséges tengeren lebeg ma már az arcod, most meleg szavad merült a víz alá le épp. Szemeddel eltűnt minden drága kék, kecses fejeddel minden szép vonal, s most nincs a test, mely felhőn túl loval a napba szállni szédült szárnyakon. Most minden festék, látszat, porladó, szívemre porzó tiszta hó, halál, csak egy való van, síró, görbe szám és ködbe néző két ködös szemem.