Pilinszky János

Novemberi elízium

A lábadozás ideje. Megtorpansz a kert előtt. Nyugalmas sárga fal kolostorcsendje háttered. Kezes szellőcske indul a füvek közűl, s mintha szentelt olajjal kenegetnék, érzékeid öt meggyötört sebe enyhületet érez és gyógyulást. Bátortalan vagy s ujjongó! Igen, gyermekien áttetsző tagjaiddal a nagyranőtt kendőben és kabátban, mint Karamazov Aljosa, olyan vagy. És olyan is, mint ama szelidek, kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy, oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már csak ragyogni a novemberi napban, és illatozni toboz-könnyüen. Csak melegedni, mint az üdvözültek. Szigliget, 1958. november