Pilinszky János

Tanuk nélkül

Kirajzolódom végleg a világból, mint csupasz falnak állitott fogoly, külön kezel, kivételes magányban a tanuk nélkül dolgozó pokol. Egy porcikám se bízná senki másra, ha únja már, magam kezére ad, s én folytatom, hol éppen abbahagyta, a két kezemmel, úgy és ugyanazt. Ki itt találna rám e szörnyüségben, és végignézné, mit is művelek, nem hinné el tulajdon két szemének, s egy szót se merne szólni senkinek. Íly nyomorúság ugyan mire várna? Mi hátra van, bevégzi egymaga, hogy holta után is beléremeg, meg-megrándul a hóhér kosara.