Radnóti Miklós

Alkonyat

Hanga, - mondom, nézd, az hanga ott,
jól nézd meg, ritka erre.
Hanga? - kérdi s odanéz a gyermek.
A füvek vékonyka hangon énekelnek.

Hallod? - kérdezem. - Mit? - kérdi nagy, kerek
szemmel a gyermek.

Apró, arany láng ugrik,
nézd csak, fecskefű! - kiáltok.
A fecske hű? - csodálkozik, -
hisz ősszel Afrikába vándorol!

S elhallgat. Hallgatok már én is.
Az estikék kinyílnak körbe mégis.

Hallgatok, pedig szivemben nő az árnyék.
A gyermek futna már,
de illedelmes. És unottan áll még.

1939 nov. 6