Reményik Sándor

A gát

A messzi gátnál harsog a Szamos,
Egy keskeny deszkapalló, csuszamos:
Rajta siklik a víz monoton árja,
Mindíg csak egy, csak egy dalt muzsikálva
Hallik a gát.

Ó tűnt nyarak, ó boldog nyári esték,
Gyermekszívek a halk mesét hogy lesték!
És minden áldott este künn a gát
Egy mesekíséretet muzsikált,
Jó volt a gát.

Aztán a zongorához ült az Élet,
Zengett a szív és a falak zenéltek,
Fájdalmas nagy crescendók jöttek-szálltak,
De sodrából ki nem hozták a gátat,
Kísért a gát.

És lassan elszáll bánat, unalom,
Elzúz minden szemet a szívmalom,
Vér nem hajtja az üres malmokat,
Egyedül zúg a csillagok alatt
Tovább a gát.