Reményik Sándor

A patak Ica-nál

A Monte Maggioreról zúg alá
Egy salto mortaléval, egyenest,
Nincs közvetítő vagy kerülő-út:
Ezüst-pikkelyű lomha folyam-test.
Egy salto mortaléval zúg alá
A hegyről a tengerbe, egyenest.

Zápornövelte vad futással jő,
A semmit, vagy a mindent keresi,
Édes vize tán megkeseredett,
S végtelen keserűség kell neki.
Magát, magát, elátkozott magát
Vágyik elhagyni, elfelejteni.

Halál-tánc minden hab-lejtése már,
De vissza nem hőköl, meg nem riad,
Mikor a tenger szembecsap vele
Egy kőboltíves kicsi híd alatt.
Édes, keserű, véges, végtelen
Találkoznak - micsoda pillanat!

Állok a kicsi kőhíd közepén,
Balról még hallom a patak dalát,
Alattam bevégződik valami.
És jobbról csak a tenger zúg tovább.