Reményik Sándor

Erdélyi magyar diák

Szegény fiú...
Szeretnélek megsímogatni most,
Lesimítani zilált szög-hajad,
Szeretném áldóan és nyugtatóan
Fejedre tenni nyugtalan kezem:
Világomlás kicsi mártírja, Te!

Szegény fiú...
Már férfigondok gyermek-gondjaid.
Már ízetlen a diligentia,
S jaj, nincsen íze a vakációnak!
Az én gondtalan diák-éveimből
Szeretnék olykor reád-aranyozni
Egy-egy vidámabb, mosolygóbb vonást,
Mert a te ajkad összeszorított,
Sötét, és hallgatag,
Mint hogyha minden óra minden percén
Hangtalan "Ave Caesar"-t mondanál.

Szegény fiú,
Aki hallgatod itt
A nyelvek bábeli zűrzavarát, -
Mi lesz Veled?
Szédülve hullsz a hang-örvénybe le?
Vagy fogsz még valaha a Lélek nyelvén,
Pünkösdi tüzes nyelven szólani? ...