Reményik Sándor

Halk hang halottaimhoz

Piroska Testvér
A földben s az égben,
Te por a porban,
Fény az üdvösségben -
Anyámmal együtt ugye megbocsáttok,
Hogy nem hintem a sírotokra mind
Ágyam mellől e tengersok virágot?

Könyörögtetek, tudom, ott fenn értem,
S imátok Istent közelebb találta
Mint bárkié e borús földi téren.

Tudom, gyakran meglátogattatok
Ha éjjel zajtalanul nyílt az ajtó,
S vigasztalást, enyhülést hoztatok.

Mennyi rózsám van, s hány látogatóm -
Csak elmennek s a rózsák hamva hull,
De Ti velem maradtok mindörökké,
Örök rózsákkal, láthatatlanul.