Reményik Sándor

Holt-tenger felé

Szökken a vér forrása minden portán,
Egy-egy erecske minden faluvég,
Buzog még most is, bár ereje-fogytán,
Veszendő nedvét most is adja még,

És fut a fut patak elé az ér,
És futva fut patak az ér elé
S folyammá nőve, mind e drága vér
Énekelve a Holt-tenger felé.

A Holt-tengernek tükre fekete,
A felhő áll és áll a szél felette,
A Holt-tengerbe új folyam áradt.

Megindult szívvel én ma, halaványan,
Holt utcapartok között folyni láttam:
Masírozott egy menetszázad.