Reményik Sándor

Jóvátétel nélkül?

Autósziréna szólt, s én hátraléptem.
Ép idejében.
Léphettem volna ép úgy előre is.

Virágcserép zuhant
Az emeletről az utca kövére.
Pár másodpercen mult csak az egész:
Vérem hullt volna a virág tövére.

Nap-nap után
Zajlik ádázul az ütközet bennem.
S hogy nem tör ki rajtam egy szörnyű kór:
Parányi győztes
Véglények seregének köszönhetem.
Az ellentábor győz, és meghalok.

A tenyeremben és a csillagokban
A nagy Mementó sötéten ragyog.
S még nem mehetek, mert adós vagyok.
S vannak már drágák, kik előre mentek,
Örök hitelezők.
Akiknek én már nem fizethetek
Semmit.

Egy élet harcát vesztettem el én,
Egy mély, igaz élettel tartozom
Istennek, embereknek
Jóvátétel címén.

Mindíg vártam: eljön az én időm.
Nem jött az én időm.
S kopik a szív, pusztít a kór, zuhan a kő, gázol a gép.
Jaj, megfizetni lesz-e még időm
Az életem nagy jóvátételét? - -