Reményik Sándor

Kiadom a részed

Én a rivaldán lámpafényben álltam,
Te messze, messze, hátul, a homályban.

Engem mindenki látott, - senki Téged:
Most kiadom a társ-szerzői részed.

Felét a zúgó, tapsoló tömegnek,
Felét a fénylő, szomorú szemeknek.

A néma döbbenetnek is felét,
De a szeretet egész erejét.

Egy vershez adtam ritmust s rímeket,
Te "csak" ihlető szenvedésedet.

Egy roppant sorsot példáztunk mi ketten,
De rád nézett az Isten szívesebben,

Ki, - míg én égő fény-gyűrűben álltam,
Álltál, szerényen, hátul, a homályban.