Reményik Sándor

Másodvirágzás

Virág!
Virág az őszi gyümölcsfákon,
Virág, virág,
Gyümölcs reménye nélkül,
Magtalan bűbáj, céltalan igézet,
Hófehér tündöklés a tél elé,
Virág, virág,
Virág az őszi gyümölcsfákon,
Magadért való, szép, szűzi szirom:
Valamihez be nagyon hasonlítsz,
Valamiért be nagyon szeretlek.

Virág, virág téged kerestelek
A tavasz mámorában, hasztalan,
Gyümölcsöt ígért ottan minden ág,
Magahitten és szemérmetlenül,
Hasznot, hasznot, és hasznot mindörökké!
A báj csak a haszon álarca volt.
De én azért
Barangoltam a tomboló tavaszban,
Hogy szépet lássak és haszontalant.
A szirmok bűvös álarcát letéptem
S az álomlenge karcsúság mögött
Egy hízott almát láttam gömbölyűn
És tulipirosan.

Virág, virág,
Virág az őszi gyümölcsfákon:
Te vagy az igazi.
Mögötted nincsen kiábrándulás.
Semmit sem ígérsz, és mindent megadsz.
Az ígéretet megveszi a fagy,
Az ígéretet elveri a jég,
Az ígéretet aszály perzseli.
Te mindent adva, és semmit ígérve,
Ragyogva hullsz a tél örök ölébe,
Céltalan szépség, lenge-karcsú álom.

Virág, virág,
Ritka virág az őszi gyümölcsfákon.