Reményik Sándor

"Szálla alá poklokra"

Mielőtt fölmennék az égbe,
A látásaim hetedik egébe:
Először poklokra kell szállanom.
Ez az én sötét, sötét korszakom
Minduntalan megújul.
Néha csak órák, néha csak napok,
Néha hetek, - és néha hónapok...
Testvéreim, lelkek, közeliek,
Ilyenkor hagyjatok:
Kietlen és idegen lényemen
Ne csodálkozzatok.
Érettetek vívok, miattatok,
S a Szépségért - a hétfejű sárkánnyal,
Mennyországért - az egész alvilággal.
És ne higgyétek azt,
Hogy elszakadtam volna tőletek,
Amért elbujdosom előletek.
Ó ne higyjétek ezt,
Miként a kicsinyhitűek teszik.
Ha tőletek százszor távol vagyok:
Bizony mondom, én veletek vagyok
Mind e világnak végezeteig.