Reményik Sándor

Valakit emlegetnek

Erdő, csendes sziget.
Két ember üldögél
Avartenger felett,
Apadó lomb alatt,
S míg fent a lomb apad:
Halkan lelket cserél.

A gondolat, az árva,
Tapogatódzva száll,
Míg félúton a társa,
Ó zengő mély öröm:
Lassan elébejön,
S ujjongva rátalál.

Két ember így beszélget,
S míg halkan száll a szó,
Egy harmadikhoz érnek.
Egy harmadikhoz, aki elszakadtan
Tündöklik gondolataikban,
S azért jelenvaló.