Szabó Lőrinc

1938

Napraforgó-, krumpli-, kukorica-
táblák jöttek, forogtak: ez soha
nem változik. Tarló, varjúsereg.
Húsz évvel lettem én is öregebb.
Csöndben kocogtunk át négy-öt falun.
Fáradt voltál. De ma is éppen úgy
üdvözöltél: "Kedvelt hívünk s öcsénk!" -
mint egykor, és csókkal jöttél felém
a mátészalkai poros peronon,
régi és most már csaholci rokon,
Mihály, méhész-pap, öreg esperes.
Alakod tört volt, bajúszod deres.
"Esztike?" "Megvan; s a gyerekeid?"
Meséltem Klárát, Lóci csínyjeit.
Nevettünk, elhallgattunk. Szomorú
világ volt ez már, félig háború.
Csönd. Kocogtunk. Körben varjak hada.
S napraforgó, krumpli, kukorica.