Szabó Lőrinc

A boszorkány Tér

Madár volt, veréb, s lent ugrált, a szűk,
kis kő-aknában, melyet mindenütt
körülzártak az óriás falak,
s nyirok fojtott, szemét- és pinceszag:
hat emelet mélységben, hova fény
sose hatolt be, leg-legfenekén
a négyszögletes kútnak, hova csak
WC-ablak nyílt, mondom, rossz vasak,
ládák, bádogok és két tyúk között,
igen, ott élt, ott ugrált, röpdösött,
a lichthófban. Hogy került oda le?
Fent: a kék szabadság. Mit ért vele?!
Hogy először, már láttam: szárnyai
sohase fogják fölcsavarni, ki,
ki innen: ahhoz függőlegesen
kéne... és azt... ő? - ...Oly reménytelen,
oly groteszk volt: egy boszorkány, a Tér,
kicserélte!... Madár? Nem... Már: egér!