Szabó Lőrinc

A cigány benned

S közben mindig a tücskök!... Szép ez a
gazdátlanul lebegő muzsika,
ez az egyetemes, nagy vigalom.
Tépheted a hajad, hogy siralom
a földi sor, dicsérheti mese
a bölcs hangyát: a perc szerelmese
fütyül gondra, jövőre!... S láttad-e,
hogy sütkérezik az a fekete
bogár a napon? milyen édesen
hátrál vissza a lyukába, milyen
fürgén, ha fenyegeted? s csápjait
mozgatva hogy jön, hogy leselkedik
megint kifele?... - Hogy olyan kicsi,
azért még lehetsz testvére neki:
ő a cigány benned, a lélek, a
ráérő idill, a bohémia:
szeresd benne az ellentétedet,
szeresd, mert könnyelmű s elégedett!