Szabó Lőrinc

A másik varázs

Géza bácsi - fény s játék, mint a bolt -
csupa szív, kedély (s Bosznia hőse) volt,
mű-zord vicc-mester; senki, ahogy ő,
nem dúlt-fúlt oly derűsen: "Borrr-zi-ő!"
Náluk mindig jól éreztem magam.
Naivabban, mint mi, de boldogan
élt a család, a néni s a négy leány,
és velük az anyai nagyanyám,
Kubányi Juliska. A szépnevű
Zöldfa utcában laktak, s gyönyörű
volt a kertjük, sok dália, meg az
ebédlő, a kékhajnalkás lugas.
Sokat futkostam e rokoni ház
s a bűvös bolt közt: a fehér varázst
ők festegetik, a halk-szelidet
Miskolc egére, a tündérképeket,
- ahogy a másikat, az iszonyút,
a kormos, tüzes, fekete vasút.