Szabó Lőrinc

A merénylő víz

Ahogy látóterembe beuszott
a kőpárkány alól, összesugott
az ámuló víz az egyiptomi
hajsisak körűl, s hogy az isteni
test hanyattfordúlt s úgy siklott tovább,
száz hullámkéz rontott egymáson át,
hogy rátörjön. A két kar s láb nyugodt
ütemben még szét- és összecsapott,
s a szép uszó még élvezte a nap
becézését a tükrös hab alatt;
de a hűvös kristályt egyszerre át-
pezsdítette az élő karcsuság,
a megnyílt öböl. A lány, a naív,
réműlten látta, hogy nekiesik
a merénylő víz (csordányi Triton),
s menekült, vissza... Aztán? A beton-
párkány nőbe és képbe belenyírt -
kettévágta, akár egy gijjotin!