Szabó Lőrinc

A messzi front

Mindenfelé katonák, szekerek.
Virágágy, pázsit? Rögtön vége lett
szép kertünknek a Rákóczi uton
(mert már ott laktunk). A sokadalom
gyűlt s ment; napokig; s mindig újra, víg
fiatalság, s öreg bajtársaik
üldögéltek, hevertek mindenütt,
már beöltözve és a fegyverük
zsírozva, tisztogatva: látom, ott
ténfergek köztük: a szívem dobog,
s nem értek semmit... Aztán, mikor a
had elvonult, s lett, mégis, iskola,
tágúlt a torkon a vad szoritás,
s remény is enyhítette, s megszokás:
a messzi front haza-haza-ütött
villámaival, de itt nap sütött
s élet zsendűlt - bizony, éveken át
csak tudtuk a háború iszonyát.