Szabó Lőrinc

A szép borzadály

Neki hát! Oldalt nagy, havas sikok.
Előre! Ott majd mindent megtudok.
Varjak. Bokám fájt. Nem fűtött erő
soha még ily vad. Az esteledő
táj rám szürkült. Hol a Kürtös-patak?
Az Ipoly jól mutatta az utat,
hátra, előre. Otthon anyuka
hogy sirat már! De a Kürt meg az a
Katlan, a titok, a szép borzadály
közeledett, az örvény, a Halál,
melynek Torka van - van neki, biztosan,
hiszen mondták! Összeszedtem magam,
s tovább vergődtem. Sokszor lépni is
alig lehetett, félúton a friss
hó úgy befújta az egész folyót...
S ekkor a ködből gyors árnyak, hahók -
s elzúgott mellettem - nagy pillanat! -
de visszafelé - a mentőcsapat.