Szabó Lőrinc

A virágzó havason

"Ferkó..." - kezdtem. Barátom olvasott.
"No?"- nézett föl; de látva, hallgatok,
visszabújt a könyvébe... A szivem
még hangosan vert, mert a réteken
- onnan jöttem, a Bisztra-völgyön át -
esküszöm: élt a tengersok virág,
s ahogy gázoltam, sárga, rőt, lila
s fehér tündérek, a nyár ostroma,
vettek körűl, fény-ajkak, tűz-szemek,
szervek, pompázók, szemérmetlenek,
amiket más leplezne, lobbanó
lidércek, éhes karok, tátogó
virágok, ahogy soha, s annyian,
mint soha még, combomig, magasan
nyujtózva, föl, föl, ágyékig, övig,
s úgy viháncoltak... "Láttál valamit?"
- villant megint Ferkó nyugodt szeme...
"Szeretném tudni, bolond vagyok-e."