Szabó Lőrinc

Apa komor volt

Apa komor volt, ritkán nevetett,
elrontotta sok kis örömömet.
Nem ivott, nem kártyázott; sohasem
káromkodott (mint más: érdekesen);
de ha munkába, a gond vele ment,
s vele jött vissza, mikor megjelent.
Pedig vidám nép a vasutasok,
Tipanuc bácsi mindig mulatott,
szomszédainknak háza, disznaja,
csak mi nem voltunk ügyesek soha.
Apám, nyilván, utálta zaklatott
mesterségét. Ha rákopogtatott
éjjel, váratlan, az értesítő,
hogy új fordába vigye (jó idő,
rossz, tél, nyár: mindegy!) - nagykeservesen
indult, szidva "azokat" "odefenn":
kékben, ha nyár volt, botosban, ha tél,
ment, mogorván, de ment: "Kell a kenyér!"