Szabó Lőrinc

Az erős Isten

"Aru kankaru netsi sőre za:"
dördűlt meg bátyám vidám basszusa,
a nagybácsimé, aki szeretett
("kedvelt hívünk s öcsénk", így nevezett);
de ahogy a dallam kunkorodott,
református fül már sejthette, hogy
a dörgedelmes titok mi lehet.
Akkoriban vált el a jó öreg,
s egymaga élt. Szerette az adomát:
mulattatott volna fél éjen át,
de visszatartotta a józan ész,
puritán gondok, textus, felkelés.
Így hát, úgy tízig, tréfát, komolyat,
mesélt száz dolgot, ilyet, amolyat,
sírfeliratot, cigányötletet,
s akkor, gyertyával, ágyhoz vezetett.
"Aru kankaru!" - dördült a szava:
"Az erős Isten uraknak ura!"