Szabó Lőrinc

Az Ipolyon túl

Az Ipolyon túl - látom - ott a rét,
aztán kék hegyek, és aztán az ég...
A réten csorda és liba legel,
mindenfelé száll a fehér pehely:
egy folt liba tizedik, huszadik,
ez sziszeg, az békén tollászkodik...
Odébb meg árkok, ösvény, fűz-sorok,
hörcsög, egérlyuk, nyúl, vakondokok...
Ott csavarogtam, másokkal, magam,
futrinkát lesve, gyíkot; álmosan
dőltem pimpó és kökörcsin fölé,
nagy margaréták s kis tücskök közé;
vagy pöfeteget püfölt a botom,
hogy csak úgy szállt belőle a korom;
s bámultam mint hős cselekedetet,
hogy fogadásból egy elszánt gyerek
egy nap kenyere zöld lekváraként
megette a jó friss tehénlepényt.