Szabó Lőrinc

Családi kör

Ezen a napon a Péterfián
ebédeltünk. Szigorú nagyanyám
jól tudott főzni. Kedvünkért oda-
sereglett sok nagy lánya és fia,
az egész család, s unokák, menyek.
Ő feketében. Csipke reszketett
reszkető fején. Roppant tisztelet
övezte; hajlott volt s nagyon öreg,
de minden szava parancs, kritika.
Mi féltünk tőle, anyám s én. Csak a
bátyám szerette, Zoltánt... A nagyok
Debrecent tárgyalták, mi volt, mi hogy
lesz majd... Füleltem... Egyetlenegyet
hagytak ki csak, a felfedezésemet,
a legfőbbet... Nem mertem szólni; csak
lestem a percet, mikor lesz szabad
visszamennem, hogy végre, a varázst -
lássam végre az Élő Óriást!