Szabó Lőrinc

Fiume

"Fiume", mondta apám, "Fiume!
Jövőre megnézzük!"... Bűvös zene
indult értem: ott vár a Parttalan,
ott, ott kezdődik, ami nincs, de van,
ott a tenger, a Létező Csoda,
a Végtelenség, mely eddig csak a
nemlétező számokba fért bele...
S jött az új nyár, s nem jött el Fiume.
"Majd, jövőre!" S megint "Jövőre!" A
vágy és a remény makacs vigasza
sokszor törölte könnyem... Fiume,
óh, Fiume, te, csalódás neve:
négy őszön, télen és tavaszon át
mindig ígérted az örök csodát,
s mindig becsaptál! Egyszer már szabad-
jegy alakban kezemmel fogtalak,
s mégse lett a nagy útból semmi se...
Megútáltam a neved Fiume!