Szabó Lőrinc

Háború

Miskolc. Nyár. Csönd. S egyszer csak: "Háború!"
Miért? Mi az? Új szavak, iszonyú
várakozások. Hogy? Szarajevó?
Princip? S mi lesz? A tréfás-borrrziős
Géza bácsi, a boszniai hős,
öreg káplár, az okkupáció
riadt rémeit idézgette, hogy
mi történt ott, mi nem, s az asszonyok
hogy menekültek... "Hát akkor haza,
Debrecenbe!" "Bevonulsz?" Tétova
volt mindenki, s olyanokról beszélt,
mint addig soha. "A becsületért",
mondták, és "Csak idő kérdése", és
"Vilmos" és "Antant"... Aztán, mint nehéz
harang, kondult a plakátról a szó:
"Népeimhez!"... S harmadnap, ragyogó
napfényben, új hangokra ébredek:
udvarunkon katonák, szekerek.