Szabó Lőrinc

Húrik, heterák

Húrik, heterák, szárnyas istenek,
fölpiperézve: zsongott, repesett
az egész rét, millió, millió
ágaskodó, hajlongó, táncoló
virág örvénylett, álarcos varázs,
tücsök, méh, illat, csillagáradás,
harang, csengettyű, fürtök, bóbiták,
lángsziromhúsok, fényfátyolruhák,
viráglányok csókolták kezemet,
egymást, mindent, kínálták reszketeg
ajkukat és ajkukban ölüket
s ölükben végső gyönyöreiket,
s e versengő, világnagy vágy felett
egy másik rét szikrázott, lebegett,
lepkék tengere: lepke szállt le a
virágra és virág repült tova:
a dél, a föld és az örök egek
tartották itt pogány ünnepüket.