Szabó Lőrinc

Május

Kanton vitáztak. Május lehetett,
s ma már úgy gondolom, a többiek
s legfőképp a Várúr, a Nagy Öreg,
akit úgy emelt bohém szelleme,
tudták tervünket. Hogy? Ő ellene?
Oly fölényes volt! - a két ifjú láng
láttán, mely egymáshoz áhítozott,
áldását adta s elmosolyodott:
- Csapjatok be nyugodtan, gyerekek!...
Mert azt, hogy másnap úgy kezünkre járt
minden szerencse, azt, esküszöm, azt
megrendezte valaki: a paraszt
szekeret, erdészházat, az egész
titkos, egynapos, szerelmes szökést...
Este megint társaság... Az Öreg
maga töltött... "Remek," mondta, a "hús!"-
s tovább boncolta a szintetikus
és a priori ítéleteket.