Szabó Lőrinc

Mihály bácsi

Vakációtájt, évről-évre, már
régóta, s szinte mint biztos szabály,
jött a meghívás Mihály bácsihoz,
Tiszabecsre. Ez a sáros-poros
nagy falu s a városi Debrecen
volt hosszú esztendőkig életem
kettős kerete. S ahogy nézem, úgy
szépűl ma a sok régi becsi út,
úgy gazdagodik: mindig ugyanazt
hozza, a tornyot, kertet, a paraszt
virágokat, a hűs parókiát,
időt, amely tulajdonképp megállt,
egy nyolc-tíz rokon részből összetolt
furcsa évet, melynek csak nyara volt,
nyara! - hisz most ébredek rá, igen:
Becsnek én egy telét sem ismerem,
se őszét, tavaszát!... - Óh béke! Nyár...
Károg a rím: mindennek vége már!