Szabó Lőrinc

Műtőben

A golyvás nyak, mint dagadt sárga tök,
nyilt a gyors kés s hat gumikéz mögött,
majd - (uj tolókocsi) - zsíros hasat
metszett néhány mesteri mozdulat
párolgó üregekké. "Ha nagyon
émelyegsz, lépj meg", súgta doktorom. -
De maradtam. Oly szívdobogtató
volt a küzdelem és oly megható
az (egyébként nem becsült) életért,
fogyó kínért, nyerhető percekért,
s oly szép, bár nem érettem, az egész
véres és tiszta együttműködés,
villámtudásé s halk szerszámoké,
hogy húsz perc mulva gördűlt (kifelé!)
a beteg... Az én hunyt szemem pedig
más hősöknek idézte tetteit...
Melyik volt szebb?... Már ennek sincs nyoma...
Elmúlt? - El! - Akár a marne-i csata!