Szabó Lőrinc

Sivatagban

Nap szólt: "Kik vagytok, csont-bőr vándorok?"
A hideg éj: "Fogatok nem vacog?"
Száz tüske: "Nem fáj?" Vad kövek: "Hova?"
Förgeteg évek: "Megállás soha?"
S mind együtt: "Arcotok szél cserzi ki,
térdetek mint a teve térdei,
mért futtok, férges hús, ti, szomorú
lelkek, mi rém űz, milyen iszonyú?"
És mi feleltünk: "Lelkek, vándorok,
hogyne vacognánk, sebző ostorok
hogyne vernének, napfény, jégeső
hogyne cserzene, szúrna tüske, kő,
hogyne futnánk, s mint teve térdei
hogyne volnánk, vagy mint föld férgei,
hogyne futnók a Rémet, Iszonyút,
mikor láttuk meghalni Enkidut!"
"Ezért futtok?" "Előle!" "S még miért?"
"Futunk, ha van, az Örök Életért!"