Szabó Lőrinc

Szentírások Népköltészete

Gilgamesék kőbeírt eposzát
a Nagyerdőn olvastam... A királyt
azért szerettem meg, mert Enkidut
szerette s úgy siratta!... Sok hazug
ábránd után vad vígasz lett ez a
vígasztalan, teljes tragédia,
és roppant tárház nyílt elém vele,
a Szentírások Népköltészete,
képzelet, amely nem kívánt hitet,
a szörnyeiben mosolygó Kelet.
És ez egészen enyém volt, enyém,
teljes Igazság, mert csak Költemény,
mert fürkész, mert érdeknélküli és
mert oly sötét. Valahogy az egész,
ahogy én, még emberelőtti volt,
s hangjában oly szörnyű-fekete-zord,
mint egy még-régibb s nem-szent biblia.
Az is volt, Ősök Ősének szava.