Szabó Lőrinc

Színház a gyerekszobában

"Zöld lábán táncol a kék ibolya!",
perdűlt elém kislányom, Klárika,
s forgott, dalolt, mint egykor az anyám.
Látta az őszt, s: "Levelek hullanak",
mondta rímben "egyszárnyú madarak!"
"Mért egyszárnyúak?" - "Hát mert oly sután
forognak!" Csak néztem rá. Este, ha
aludni készült, s átjött Julia
néni, s az öreg Anna is beült,
az egész család mint színházba gyűlt
köréje, zsámolyokra, s a mesét
hallgattuk, amit rögtönzött, az egy-
ujjnyikat s a százmétereseket;
vagy én olvastam a Gilgamesét,
Undinét és Szun Vu-Kungot... Talán
ötéves volt... "S most: vége!"... Taps után
- "Szervusztok!" - a takaróiba bújt
- "mint héjába az alma" - s elaludt.