Tompa Mihály

ŐRIZD MEG...

Őrizd meg, oh lány, a virágot,
Mely fürteid közt hervad el!
Tanúd: a szép órát ha várod,
S ajakidon mosoly ha kel.

Hogy keccsel bájad még emelje:
Halántékod hűn fonja át. -
És szívesen árasztja kelyhe
Letörve is jó illatát,

A tengeren ha jel mutatja,
Hol tört hajót a bősz elem:
Éltünk egy-egy szép pillanatja
Miért muljék emléktelen!?

Jelöld meg azt! Melyet bejárunk,
A világ tarka, víg mező,
De feledés jön ott utánunk,
S mindent bepókhálóz, besző.

Ha majd a hajló kor s az élet
Komollyá tesz, gondokra hív;
Mint őszi nap borong kedélyed,
S ritkán, lanyhán hevűl a szív:

A száraz, kis virágra esve
Tekinteted véletlenűl:
Illatja ér, mint akkor estve...
A halvány szín elevenűl.

Meglebben a bűvös fuvallat:
A táj tisztúl... köd s pára vész.
Feltűnik a szép mult - s jutalmad
Egy édes, boldog óra lész.