Tompa Mihály

SIRVERSEK.[20]

                     I.

Sárga gyopár fedj bé; zöld rozmarin ága hajolj rám!
  Bús sírom hantján, nyílj ki fehér liliom!

Hű mátkám! a gyopár szív-búdat; a rozmaring, édes
  Szűlök! az eleven kínotokat jegyzi.

Én vagyok a liliom, sárnak halavány liliomja!
  Szűz koszorús fővel, menynek arája levék!

Hü jegyesem! melytől elsáppada arcod utánam:
  Bánatodat híven jegyzi a sárga gyopár!

Oh kedves szüleim! sírom két összeborúló
  Rozmaring ága! virág nem nyilik élteteken!

                     II.

Sárgás gyopár boríts be engem!
Hajolj rám gyászos rozmarin!
Fehér liljom, piros rózsával
Virúlj fel sírom hantjain!

Hű mátkám! csendes, holdas estén
Ha híved meglátogatod:
Szakassz a sárga sírvirágból,
Mely jegyzi sápadt bánatod!

Virága nincs a rozmarinnak.
Kedves szülőim! éltetek
Elhullatá örömvirágit,
Felette bánat s gyász lebeg!

Én rózsa voltam s liljom lettem
Siromnak halvány liljoma!
Ne szánjatok! szűz koszorúmmal
Levék az ég menyasszonya!