Tompa Mihály

TÓTH DÁNIELHEZ.

Künn éj van; és az éjben fergeteg;
Az elhalt ékü rónaság s berek
Mély álomban nyugvó határain
Tél viharja száll zúgó szárnyain;
Benn jóbarát, szép lány és tölt kehely
Közt a hosszú éj könnyen illan el. -
Hold nem süt és csillag nem fényli át
A zordon éj ködös borúlatát;
S ránk vidor kedvben édes jó fiú!
Nem hathatott vihar, tél és ború. -
Ha egykoron tán életed felett,
Borúlat ülné meg a kék eget;
S ha téli zord képpel köszöntene
Vagy éjt hozna rád sorsod istene:
Kebled nyugalmáig ne érjen az,
Kebledben éljen ifju szép tavasz;
S mint most kacagtad a vad éjszakát,
Nevesd ki sorsod dúló viharát.
Ez amit írhatok rögtön neked
Nehéz zavart fővel - isten veled!

(Rank, január 30-án 1845.)